Kerékpárral Passautól Bécsig

2013.július 26.

Jól aludtunk az éjszaka, abszolút nyugodt helyen volt a szállásunk, távol a falu zajától egy erdőszélen. Fél nyolcra kértük a reggelit és 9 órakor el is indultunk. Csak erősen fékezve mertem a nagy és hosszú lejtőn legurulni, de jobb volt, mintha rögtön egy nagy emelkedővel kezdődött  volna a nap. A komppal vissza kellett menni az északi partra, vagyis ajánlatos volt visszamenni, mert a térképünk szerint  déli parton egy idő után megszűnik a kerékpárút. Ez azért volt vicces, mert Nemsokára, Schlögent elérve, kompozhattunk vissza a déli partra, hasonló okokból. De egy-egy kompozás külön élmény volt és nem is került túl sokba.

Kompozás előtt

...Ferivel

... Bélával

Csodálatos tájakon haladtunk. Gyakran megálltunk, sokat fényképeztünk, úgy gondoltuk, a természetnek ezt a csodáját nem elég látni, meg is kell örökíteni. Feri volt a fő fényképész, emiatt többször egy kicsit le is maradtunk barátainktól. Egy ilyen lemaradást akartunk behozni, amikor már messziről láttuk, hogy egy jókora emelkedő következik. Jól beletekertünk, hogy fel tudjunk tekerni, amikor az utolsó pillanatban észrevettem, hogy a kerékpárút nem az emelkedőn, hanem egy éles bal kanyarral továbbra is sík terepen, a Duna partján folytatódik. Mondtam is Ferinek, remélem Iliék is észrevették a táblát és nem mentek egyenesen fel az emelkedőn. De bizony így történt. Már jó ideje tekertünk és csodálkoztunk is rajta, hogy így elmentek előre és nem várnak be minket, amikor csörgött a telefon és Iliék érdeklődtek, hol maradtunk le ilyen sokáig. Mert ők fent ülnek valami magaslaton, gyönyörködnek a kilátásban, de már igencsak sokallják, hogy mi még mindig nem értünk oda. Tisztáztuk a félreértést, mondtuk nekik, ők tévedtek le az útról. Nem kellett túl sokat várnunk, ismét együtt voltunk. Jókat nevettünk és megállapítottuk, nem olyan rossz dolog ez a telefon:-)

Ilivel a vízparton

Itt még Szivákékkal

Az árnyas vízparton öröm volt tekerni

Egy csodálatos panoráma

Ottensheimnél az erőmű tetején visszamentünk az északi partra, és itt az egész út legkellemetlenebb  szakaszán tekertünk Linzig. Borzasztó meleg volt, a kerékpárút egy nagy forgalmú főút mellett haladt. Nem voltak fák, ezerrel tűzött a nap. Izzadtan, porosan, szomjasan, fáradtan értünk Linzbe. A kút, ami a kerékpárút mellett volt, minden kincsnél többet ért.

Megkerestük a kerékpárraktárt, ahol Iliék leadták a kölcsön kerékpárokat, majd ők kimentek a vasútállomásra és vonattal jöttek vissza. Így is 100 km-t tekertek összesen és elmondásuk szerint nem bánták meg. Érdekes volt, hogy Passauban és Linzben is magyar, pontosabban vajdasági magyar fiatalemberekkel találkoztunk a kerékpárraktárakban, akik ott dolgoznak. Nagyon kedvesek voltak.

Linz belvárosában

Miután kedves társainktól elköszöntünk, most már ketten maradva, indultunk tovább. Még 20 km-t kellett mennünk a lefoglalt szállásig. A Duna északi partján haladtunk, nagyon jó minőségű kerékpárúton. Eléggé fáradtak voltunk, a nagy meleg sokszorozva vette az erőnket. Lassan fogytak a kilométerek. Már azt hittük, Enns látszik a túloldalon, amikor egy fiatal srácot megkérdeztünk és kiderült, még mindig Linz ipari negyedénél járunk. Már túl soknak tartottam a napi kilométert, amikor ismét kérdezősködtünk, hol van az a Luftenberg. Már nem voltunk messze és szerencsésen meg is találtuk Frau Resanka házát, ahol a szállásunk volt foglalva. Egyszerű kis szobánk volt, fürdőszoba a folyosón, de nem volt gond, mert három szobához tartozott két fürdőszoba. Nagyon nehezen találtunk szállást ezen a részen előfoglalással. Útközben nagyon sok szálláslehetőség kínálkozott, nem tudjuk, lett volna-e szabad hely, és azt sem tudjuk mennyiért. Így előre lefoglalva, nagyon kényelmes volt. Meg is beszéltük Ferivel, ha újra mennénk, megint így csinálnánk, nem bíznánk a véletlenre. Előre megterveztük az útszakaszokat, lefoglaltuk a szállásokat. A szállásnál fontos volt az ár és az, hogy legyen hozzá reggeli. Nem akartunk kempinget és tömegszállást sem. Az egyszerű fizetővendég szoba tökéletesen megfelelt.

Rövid pihenés és fürdés után elmentünk vacsorázni egy közeli étterembe, ahol rengeteg kerékpáros turista volt, minden korosztály. Hatalmas kultusza van a biciklizésnek. Nagyon örültem, hogy ilyen szép távot teljesítettünk. Fáradtak voltunk, de meg sem fordult a fejünkben, hogy nem bírjuk, vagy, hogy minek vágtunk neki az útnak. És ez nagyon jó.

Egy kerékpáros útjelzőtábla