Kerékpárral Passautól Bécsig

2013. július 27.

Frau Resanka nagyon elegánsan reggeliztetett, kedves idős hölgy. Kellemes volt a szállás is, bár érezni lehetett, hogy igencsak melegszik az idő.

Indulás előtt

8:45-kor indultunk. Kb. 80 km-nek számoltam a mai utat, lett belőle 86. Kicsit eltávolodtunk a Dunától, de szép helyeken és jó utakon, jó tempóban haladtunk. Sajnos gyorsan melegedett az idő, lélekben felkészültünk az újabb meleg rekordra. Az  északi parton tekertünk és igencsak megizzadtunk mire Wallsee-be értünk. Az erőmű mellett nagyon kellemes pihenőhely található, sok paddal, asztalokkal és ami nagyon fontos egy kúttal. Nem sok vízvételi lehetőség van az út során. Emlegettük, a Fertő tó körül milyen jól kiépített vízvételi lehetőségek voltak.

Kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, még beszélgettünk is német fiatalokkal. Nagyon sok idősebb ember biciklizik, itt is egy egész csapat tartott pihenőt. Sokan elektromos kerékpárral mennek. Le a kalappal előttük! Sajnos nálunk az idős emberek nem ilyen bevállalósak. A sok munkába és a szünet nélküli robotba belefáradva nem biciklizéssel töltik az idejüket. Persze közbeszólnak a betegségek és nem utolsó sorban az anyagi lehetőségek is. Nem tudom mit csinálna egy német nyugdíjas, ha annyi pénzből kellene megélnie, mint nálunk egy átlag nyugdíjasnak. 

Már indulni akartunk, amikor még egy utolsó mosakodásra visszamentem a kúthoz, amikor megszólított egy német hölgy. Kérdezte, ugye magyarok vagyunk? Elmondta, hogy ők már két napja figyelnek minket, tudta az első nap még négyen voltunk, tegnap pedig már csak minket kettőnket láttak. Tegnap a vacsoránál ők is ott ültek a vendéglő udvarán és éppen gondolták odajönnek hozzánk, de mi már befejeztük a vacsorát és eljöttünk. Mondták, ők ott aludtak a vendéglő egyik szobájában, de nagyon nem voltak megelégedve. Pedig először mi is ott akartunk szállást foglalni, csak nem volt hely. Az ottani tulajdonos ajánlotta Resankát, akivel igencsak jól jártunk. Olcsóbb volt és mint kiderült jobb is, mint a nagy reklámú biciklis szállás.

Lehetett válogatni az útvonalak között, hidak, kompok, erőművek és bicikliút a folyó mindkét oldalán.

Felfrissülés egy kútnál

A német házaspárral egy kicsit elbeszélgettünk. Elmondtuk, kik vagyunk, honnan hová biciklizünk. De az általam nagyra tartott vállalkozásunk eltörpült az ő történetük mellett. Lipcséből indultak és mennek le egészen a Fekete tengerig. Szeptember közepére szeretnének megérkezni. Ők már nyugdíjasok, idejük bőven. Hihetetlen ez az egész! De tulajdonképpen egy kicsit irigyeltem is őket. Milyen szerencse, ha az ember idős korára is egészséges marad! Sajnos az én környezetemben nem ezt látom. Az öregség egyet jelent a betegségekkel.

A német házaspárral még többször találkoztunk a nap folyamán. Valamikor délután megint egyszerre tartottunk pihenőt. Ők éppen szállást kerestek, azt mondták , nincs foglalásuk. A nap végére már látják, hol szeretnének megszállni és akkor telefonon érdeklődnek. De erre a napra még nem sikerül semmit foglalni. Felmerült, hogy ott, ahol nekünk van foglalásunk, ők is oda jönnének, de sajnos már nem volt szabad szoba ott sem. Hát igen a turistaszezon közepén tartunk és közben hétvége van, ilyenkor minden foglalt. Most örültem csak igazán, hogy nekünk nem kell a szállásokkal foglalkozni útközben, otthonról mindent bebiztosítottunk.

Rövidesen ismét a Duna közvetlen partjára vezetett a bicikliút. Grein-nél egy Hoferban bevásároltunk és egy árnyas padon ülve jól belakmároztunk. Különösen jól esett a hideg tej, mert őrült meleg volt, 38-39 fok. Én már tudtam a Caminorol, hogyha az ember bevásárol élelemből, utána gond azt cipelni. Most a súly nem számított, sokkal inkább a mennyiség. Nagy nehezen belegyömöszöltük a maradék ennivalónkat a táskáinkba, de szükség is volt rá, mert tudtuk másnap vasárnap, csak étteremben lehetne enni.

Útközben....

Greinnél a hídon átmentünk a déli partra és nagyon szép, árnyas úton tekertünk tovább. Több pihenőt tartottunk, egyszer még a Duna szélébe is bemerészkedtem. Egy kicsit lemosakodtam, jól esett a hűvös víz a rekkenő hőségben. Ybbsnél ismét eltávolodtunk egy kicsit a Dunától és egy bevásárlóközpont épületei között vezetett az utunk. A hőség borzasztó volt, izzott alattunk az aszfalt. De rövidesen visszajutottunk a közvetlen Duna partra és ilyenkor a víz felől mindig volt egy kicsit hűsebb áramlás, ami elviselhetőbbé tette az utat. Azzal vigasztaltam magunkat, sokkal rosszabb is lehetne. Például szakadna az eső és viharos szembeszél fújna. De nekünk csak forróság volt.

Este hat előtt érkeztünk Pöchlarnba. Nagyon szép szállásunk volt, Haus Barbara volt a panzió neve. Ez volt a legdrágább szállásunk, de nagyon szép hatalmas szobánk volt. Nem volt légkondi, de viszonylag hűvös volt a szoba, nem sütötte a nap az ablakokat. Rögtön lezuhanyoztunk, majd pihentünk egyet. Fél kilenckor elindultunk egy kicsit körülnézni a városban. Vacsoráztunk egy kis vendéglőben, ahol meglepődve tapasztaltuk, hogy nem csak a teraszon, hanem a belső helységekben is lehetett dohányozni.

Meg kell állapítanom, hogy meglepően jól bírjuk az utat. Estére persze, hogy elfáradunk, de a lábaim nem fájnak különösebben. Délutánra már egy kicsit többet fészkelődök a nyergen, de a hátsóm is egész jól bírja. Azt már otthon megbeszéltük, hogy ez az út csak a biciklizésről fog szólni. A nevezetességeket csak távolról megszemléljük, de nem teszünk semmiféle kitérőt. Elég nagy távokat terveztünk egy napra, mese nem volt, a lefoglalt szálláshelyig el kellett érnünk estig. Többször tartottunk pihenőt, délutánonként gyakrabban és hosszabbakat és szerintem nagyon jól sikerült gazdálkodni az erőnkkel.